Rendszeres olvasóim nagy felháborodásnak adtak hangot, miután papír alapú naplómba gyakrabban írogatok, mint ide, úgyhogy folytatom az online tudósítást is. :)

Július első hetében lévő UH-n megkértük a dokit, mondja meg milyen nemű. Izgi volt nagyon, ahogy láttuk, hogy nem látunk semmit. 82%-ra mondta, hogy lány :) Nem fog ennél nagyobb százalékot mondani, de azért végül úgy jöttünk el, hogy na jó, legyen 85%. Utána 2 héttel 4D UH-n voltunk, ahol szintén lány volt, úgyhogy szerintem felmehetünk már 90% fölé, kicsi az esély, hogy fiú legyen a végén. Na az lenne igazán meglepetés! Mondjuk a kórházban állítólag a szülés előtt fiú és lány nevet is le kell adni előre...

A 4D egy nagy kaki volt (ott, ahol mi voltunk), semmi intimitás, vetésforgó, 20 perc alatt végigrohan mindenen, közben idegbetegen két kézzel lökdösi a hasamat, hogy mozogjon a pici, a végén meg jó drágán az eggyel nagyobb csomagot adja el nekünk, mint amit kiválasztottunk az elején és órákig törölgettem a 2 kg UH trutyit, amit a hasamra nyomott a vizsgálathoz ... Na mindegy, legalább megint megnézhettük és itt is azt mondták, hogy mindene megvan (láttuk is), mindene szép és jó. Meg azért végül is láttuk a kis arcát, ahogy aludt a méhlepény-párnáján. Szerintem az orra Petié, a szája az enyém :) Azt mondják anyukák, hogy ők ugyanolyannak látják megszületés után, mint a 4D UH-n volt, úgyhogy valami hasonlóra készülhetünk. Persze reméljük nem lesz sárga, mint itt a képen :)

Egyébként jól vagyunk, 7. hónapban járok, munkát szerencsére egyre kevesebbet végzek, így tudok többet pihenni. Kisbaba (erőteljesen Lizi felé közelítő névvel) nagy mozgásviharokat produkál, szereti a zenét és, ha táncolunk. Fizikailag a gyomorégés és a fáradékonyság jellemző, de nem panaszkodhatok...úgyhogy nem is fogok. :)