Ím eljött az 6. hét, amely meghozta magával az hányingert.

Jó ez, mert állítólag elmúlik....majd úgy a 14. hét környékén. Most mindenki magában számolja aki, hogy ez még hány (szó szerint) olyan reggelt jelent, ahol az eredeti egy órás készülődés kb. 3-ra bővül!

A legnagyobb gond az, hogy a gyömbér valóban elmulasztja a rosszullétet, működik. Ez azért probléma, mert hányok a gyömbér ízétől. Ördögi kör a javából. Szóval a kandírozott gyömbért megpróbálom valami gyömbérkapszulára lecserélni, hátha úgy képes leszek majd bevinni a szervezetbe.

Az ízek, szagok meg furcsák lettek. Olyan vagyok, mint a pókember, amikor kifejlődtek a szuper képességei. A legtöbb kaját képtelen vagyok megenni (ismét: hányok a gondolatától is). Viszont ahhoz, hogy ne legyen hányingerem, folyamatosan kéne enni. Vagyis arra kell ügyelni, hogy mindig legyen valami a gyomromban. Ehh.

Azt mondják, érdemes először mindent megszagolni és csak utána megenni, mert a szervezet így ösztönösen eldönti, hogy az jó-e vagy nem. Egyébként tényleg mindent a szaglással kéne kezdeni, de mióta így csinálom, csak még jobban látszik, hogy mennyi szart adnak el nekünk a boltokban...

Mostanában tehát sem enni, sem hányni nem jó.